Jelenlegi hely

Szebenyi Zoltán

Fiatalságomat két kiemelkedő tanáregyéniség határozta meg: Szegfű Lászlóné matematikatanár Szegeden a Béke Utcai Általános Iskolában, és Fodor Zsolt informatikatanár Szegeden a Ságvári Endre Gyakorló Gimnázium matematika szakán. Mindketten messze kötelességükön felül teljesítve foglalkoztak délutánonként tehetséges diákjaikkal, példát mutatva arra, milyen egy született pedagógus. Mindkettejük szárnyai alatt a versenyzésen volt a hangsúly, amely számomra kiváló terepet biztosított, hogy megmutathassam magam egyébként visszahúzódó természetem ellenére.

A Szegedi Tudományegyetem programtervező matematikus szakán folytattam a versenyzést, ekkor már az ACM ICPC versenyek keretében csapatban. Ebben elsősorban Horváth Gyula és Bohus Mihály professzorok támogattak minket. Az egyetemet végül két Köztársasági Ösztöndíjjal és 4.91-es átlaggal végeztem el 2007-ben.

Pályafutásom további alakulására meghatározó befolyással volt utolsó előtti egyetemi félévem, amit Erasmus ösztöndíjjal Erlangenben töltöttem. Itt megtapasztaltam, hogy milyen is a németországi egyetemi lét, és kedvet kaptam, hogy Németországban folytassam tanulmányaimat, a doktori fokozat megszerzésével.

Egy rangos német műszaki egyetem, az RWTH Aachen egy doktoranduszi pozícióját pályáztam meg, amit el is nyertem. A kutatási témám a szuperszámítógépek teljesítményanalízise és optimalizálása volt. Egy igen sikeres kutatócsoport tagjaként, Felix Wolf professzor vezetése alatt dolgoztam. A munkát érdekessé tette, hogy a kutatócsoport a Jülich Supercomputing Centre keretében működött, ahol akkoriban a világ második legnagyobb teljesítményű szuperszámítógépe is volt. Itt a legendákban szereplő tornaterem-méretű számítógépekre kell gondolni, melyek modern formában ma is léteznek, sőt egyre nagyobb jelentőséggel bírnak.

Doktori pályafutásom kiemelkedő pontja volt, amikor 2009-ben egy fél évet töltöttem a Lawrence Livermore National Laboratory-nál Kaliforniában, vendégkutatóként. Erről a helyről azt kell tudni, hogy Teller Ede alapította nukleáris fegyverek fejlesztésének céljából, de azóta a fegyverek mellett rengeteg egyéb hasznos dolog fejlesztésével, például fúziós erőművek kifejlesztésével is foglalkoznak. Mondanom sem kell, egy ilyen kutatóközpontba nagy megtiszteltetés bekerülni, és igazán motiváló hatással volt rám ez a környezet, hiszen hihetetlen tehetségű emberekkel voltam körülvéve, akik félelmetes sebességgel látták át és oldották meg a felmerülő problémákat. Jellemző, hogy ebben az időszakban a világ tíz legerősebb szuperszámítógépe közül négyhez volt hozzáférésem, ebből kettő Jülichben, kettő Livermore-ban volt.

2012-ben szereztem meg a doktori fokozatot. Ezután elhatároztam, hogy váltani akarok, az akadémiai szférát láttam, kiélveztem az előnyeit, megismertem a hátrányait, és úgy éreztem, meg akarom ismerni az ipari szférát is. Münchenben kezdtem dolgozni egy számítógépes grafikával foglalkozó cégnél, ahol én voltam a párhuzamosításért felelős csapat párhuzamos teljesítmény- és szuperszámítógép-szakértője. Innen 2016 októberében álltam tovább, elsősorban anyagi okokból egy gépi látással foglalkozó céghez, szoftverfejlesztőnek. Az iparban eltöltött évek rengeteg hasznos élettapasztalattal láttak el, a konfliktuskezelés, a prioritások felállítása, a különböző munkafolyamatok terén, és még rengeteg egyéb területen. Ezen kívül az akadémiában használt C nyelv után az iparban váltottam át a C++-ra, és szerettem bele a C++ szabvány modernebb kiadásaiba. Igazán lelkesítő megélni, ahogyan a C++ nyelv újabb virágzását éli, és hihetetlen lendülettel fejlődik tovább évtizedekkel bevezetése után.

A müncheni évek alatt megismerkedtem feleségemmel, Zsófival, és született két gyönyörű és okos kislányunk, egymástól egy év távolságra, Panka és Blanka, akik nagy elszántsággal töltik ki minden rendelkezésre álló szabadidőnket.

2012-ben, néhány hónappal disszertációm megvédése előtt megkeresett a Google, ami akkoriban természetesen nagyon fellelkesített, és nagy örömmel fogtam bele az interjúzásba, de sajnos akkor még nem álltam készen egy ilyen interjúsorozatra, és hamar elvéreztem. 2016 decemberében újra megkerestek, ekkor már a korábbi lelkesedés helyett inkább komoly elszántsággal fogtam hozzá a felkészüléshez, és átrágtam magam minden elképzelhető forrásanyagon és elérhető interjú kérdésen, minden nap hajnalban és késő este gyakorolva, amikor a gyerekek már lefeküdtek, illetve még ágyban voltak. Ezúttal sikerrel jártam, és ajánlatot kaptam a Google Zürich-től, ahol 2017 júliusában fogok kezdeni Software Engineer pozícióban.

Ezen a ponton érezhetően egy nagyon érdekes fejezete következik az életpályámnak, én is kíváncsi vagyok rá, meglátjuk, mi lesz.

Általánosságban amit én leszűrtem az eddigiekből, az a következő: jónak kell lenni, és akkor szükség lesz az emberre, egészen komoly magasságokban is. Sok diák nem érzi ezt át, de fontos az is, hogy az egyetemet milyen jegyekkel végzi el az ember, ezt komolyan veszik egy felvételi eljárás közben. Az is fontos, hogy milyen ajánlólevelet tud vinni magával az ember, pl. korábbi professzoraitól, munkaadóitól, ezt is komolyan veszik. Az is fontos, hogy nyelveket milyen szinten beszél az ember, informatikában különösen az angol számít, azzal már meg lehet élni pl. Németországban is. Összességében, ha az ember mindig elvégzi a házi feladatát, akkor van esély bárhová eljutni, meg kell pályázni, végig kell vinni, és nagyon sokminden elérhető.